/7 perc olvasási idő/
I.
Szokták mondani, nem éri még kicsiben csinálni. A cikk végére kiderül.
Mindenki négy kategóriába sorolható attól függően hogyan keresi a pénzét. Az első kategóriában vannak a munkavállalók, akik másnak dolgoznak. A másodikban az egyéni vállalkozók tartoznak, akik magukat foglalkoztatják. A harmadikban a cég tulajdonosokat sorolom, akik mások munkáltatói. Az utolsóban pedig a befektetők vannak, akik már eljutottak odáig, hogy a pénzüket dolgoztatják.
Az előbbi kategóriákból a második és a harmadik adózza a legtöbbet. Amíg a munkavállalóknak és a befektetőknek hónap elején pittyeg a telefonjuk, hogy pénz érkezett a számlájukra, addig a vállalkozóknak éppen utalni kell a költségek mellett az adókat.
Nehéz gazdasági helyzetben, likviditási gondoknál megfordul a vállalkozók fejében, hogy mi lenne, ha az adót nem fizetnék be a költségvetésbe, azt inkább visszaforgatnák a cégbe. Az is gyakori, hogy erre nincs szükségük, mert prosperál a vállalkozás, azonban jobban akarnak élni, ezért a saját életvitelükre fordítják azt.
Azt is látni kell, hogy az elcsalt adónak csak egy része, sőt összességében lehet, hogy csak pár százalék vagyoni többlet realizálódik az elkövetőnél vagy az érdekeltségében álló cégnél. Amikor a hírekben beszámolnak a többszáz milliós vagy akár milliárdos adócsalásokról, akkor az a pénz nincs a kertben elásva, vagy az ágymatracba bevarrva.
Gondoljunk csak arra, hogy az egyes multik milyen árversenyre kényszerítik a beszállítóikat (lehet, hogy az egyik beszállító csak az adókijátszás miatt tud pár százalékkal jobb árajánlatot adni a versenytársnál), vagy azokra a magyar gyártókra, akiknek a termékeinek gyártási költségei magasabbak, mint a kínai vagy török tömegtermék eladási árai, de mondhatnám a vendéglátó szektorban működő vállalkozásokat is, hogy mekkora bevételre van szükségük, hogy a vállalkozás átforduljon nyereségessé. Ők nem a jobb élet reményében fogják elcsalni az adót, hanem a cégük működésének fenntartása érdekében, például azért, hogy a feketén megszerzett pénzből borítékban kiosszák az alkalmazottaknak a fizetéskiegészítést, mert másképpen nem tudnak nekik béremelést biztosítani. Persze vannak, akik jachtot vesznek a jogellenesen megszerzett adóelőnyből, vagy megrendelik a legújabb luxusautójukat.
Költségvetési csalás bűncselekmény elszaporodott, ez számokban azt jelenti, hogy e bűncselekmény tárgyában 2022-ben 2457, 2023-ban 1737, míg 2024-ben 1562 nyomozást kezdeményeztek a hatóságok.
Nem csak a számoknak van jelentősége, nem mindegy az ügyek minősége sem. Az egyszerűbb bevétel eltitkolással elkövetett, a vámárut bejelenteni elfelejtőstől, a támogatott beruházások túlárazásán át haladva a határon átnyúló, bonyolultabb, több elkövetőt feltételezőkig, többek között az eltűnő kereskedőig (missing trader), körhintacsalásokig, számlagyárokig, bukócégekig vagy a cégtemetőkig, igen változatosak a költségvetési csalásnak az elkövetési módszerei.
Az elkövetés módszer valójában másodlagos lenne, ha bizonyos fokú szervezettséget egyes esetek nem követelnének meg. A társas, szervezett elkövetés veszélyesebb a társadalomra, ezért azokhoz súlyosabb szankciót fűz a jogalkotó.
A bűncselekmény súlyának elbírálásakor három döntően befolyásoló tényező van, amelyek a minősítést, így a kiszabható büntetést is meghatározzák, éspedig az elkövetési érték, az üzletszerűség, valamint a bűnkapcsolatok (bűnszervezetben, bűnszövetségben történő elkövetés).
Szükséges azt is megjegyezni, hogy minden ügy egyedi, nincs két egyforma, csak hasonló, és minden elkövetőnél egyediesíteni kell a büntetést, mert eltérnek a bűnösségi körülmények, ezért nehéz kategorikus megállapításokat tenni.
Ettől függetlenül a jogalkalmazói gyakorlat alapján ki lehet jelölni a kereteket, sőt azok meg is vannak. Ezeket fogom oly módon ismertetni, hogy a költségvetésnek okozott vagyoni hátrány mértékéhez rendelem hozzá a büntetőjogi szankciókat.
II.
Az ügyészség álláspontja szerint a költségvetést károsító bűncselekmények elszaporodottsága, a költségvetésnek okozott kiemelkedő vagyoni hátrány, és lassan általánossá váló bűnszervezetben történő elkövetése miatt az ügyészeknek minden törvényes eszközzel szorgalmazni kell, hogy az elkövetőre olyan büntetést szabjon ki a bíróság, amely nem csak őt tartja vissza újabb bűncselekmény elkövetésétől, hanem a példáját látva másokat is elrettent attól.
Előfordul, a vádlottak azt gondolják, hogy egy „vérügyésszel” állnak szemben, aki minél súlyosabb büntetést akar a bírónál elérni, de valójában a törvényerejénél fogva nincs más lehetősége, nem tud mást indítványozni a vádiratban, mert a jogszabályok nem engedik.
Ilyen a vagyonelkobzás, amikor bűncselekmény révén, a bűnös úton szerzett vagyon elvonására tesz indítványt az ügyész, ugyanis nincs mérlegelési lehetősége, még egyezség tárgya sem lehet. A törvény alapján akár magánszemély, akár a cég által szerzett gazdagodás elvonása végett vagyonelkobzásra kell indítványt tennie az ügyésznek.
Pénzbüntetésnek is van kötelező esete a költségvetést kárósító bűncselekmények vonatkozásában is. Ha az elkövetőt szabadságvesztésre ítélik, és ha megfelelő jövedelme vagy vagyona van, pénzbüntetésre is kell ítélni. Nincs jelentősége, hogy az elkövető tettesként, bűnsegédként vagy akár felbujtóként követte el a bűncselekményt, és annak sincs, hogy a bűnös úton szerzett vagyonnal ő vagy más gazdagodott. Ekkor sincs az ügyésznek választási lehetősége.
Nem úgy, mint a foglalkozástól eltiltás büntetésnél, amely nem kötelező, azonban erre a szankcióra az ügyész rendszerint indítványt tesz, ugyanis a költségvetési csalási cselekmények elkövetői jellemzően cégek vezető tisztségviselői vagy könyvelői, akik a bűncselekményt foglalkozásuk felhasználásával követték el. Ugyanakkor a strómanok esetében erre a büntetésre nincs lehetőség, mivel ők éppen azért strómanok, mert csak névlegesen töltik be a vezető tisztségviselőséget, a feladataikat nem látták el, foglalkozáshoz kapcsolódó jogokat nem gyakoroltak.
És akkor nézzük, hogy az eddig leírtak mit is jelentenek a gyakorlatban. (Egyelőre az egyszerűsítés kedvéért az üzletszerűen és a bűnszövetségben elkövetett minősített eseteket figyelmen kívül hagyom.)
(1) 500.000,- Ft vagy alatta
Nem valósul meg bűncselekmény, illetve vámszabálysértés valósul meg, ha a költségvetési csalással okozott vagyoni hátrány az ötszázezer forintot nem haladja meg.
(2) 500.001,- Ft-tól 5.000.000,- Ft-ig (büntetési tételkeret: 3 hónaptól 3 évig terjedő szabadságvesztés)
Ez a költségvetési csalás alapesete.
Ebben az esetben a bűncselekmény büntetési tételének alsó határa nem éri el az egy év szabadságvesztést, így a törvény lehetővé teszi, hogy szabadságvesztés helyett elzárás, közérdekű munka, pénzbüntetés, foglalkozástól eltiltás, kitiltás, illetve e büntetések közül több is kiszabható legyen. Az előbbiek szerint igazán széles skálán mozoghat az ügyésznek a büntetésre vonatkozó indítványa a vádiratban.
Hogy ténylegesen melyik büntetésre tesz indítványt az ügyész az függ attól, hogy az okozott vagyoni hátrány az 500.000 vagy az 5.000.000 forinthoz közelít, valamint a büntetéskiszabás során értékelhető súlyosító és enyhítő körülmények értékelésétől (Kúria 56. BK vélemény).
Az ügyészség nem fog pénzbüntetésre indítványt tenni, ha a terhelt több gyermek eltartásáról gondoskodik, hitel van az otthonukon, alacsony jövedelemmel rendelkezik, és a büntetés a megélhetésüket nyilvánvalóan ellehetetleníti, de közérdekű munka büntetésre sem fog, ha a terhelt munkavégzésre alkalmatlan.
Az elcsalt adó megfizetésének mindig nagy jelentősége van, főleg ha ez még nyomozás alatt történik, akkor az ügyésznek nem fog vastagon fogni a ceruzája. Sőt feltételes ügyészi felfüggesztés után az eljárás megszüntetésének is helye lehet, bár ezt akkor is alkalmazzák, ha büntetlen előéletű az elkövető, magatartását kedvező irányba befolyásolhatja, és alacsony az okozott vagyoni hátrány, az inkább hat számjegyű.
(A feltételes ügyészi felfüggesztésről részletesebben a honlapomon olvashatsz.)
Az ügyészség a költségvetési csalás alapeseténél büntetés helyett intézkedés alkalmazására csak különösen indokolt esetben tesz indítványt. Büntetés helyett önállóan alkalmazható intézkedések a megrovás, próbára bocsátás és a jóvátételi munka, azonban az utóbbi nem jellemző ezeknél a bűncselekményeknél.
(3) 5.000.001,- Ft-tól 50.000.000,- Ft-ig (büntetési tételkeret: 1 évtől 5 évig terjedő szabadságvesztés)
Főszabályként a szabadságvesztés büntetés jön szóba, azonban az elkövetés módjától függően és kedvező személyi körülmények mellett a végrehajtásának felfüggesztésére is indítványt tehet az ügyész, más kiszabható büntetések mellett. Többnyire pénzbüntetés és foglalkozástól eltiltást szorgalmaznak még, az egyes ügyek sajátosságainak és az adott terheltek tekintetében felmerülő enyhítő és súlyosító körülményeknek figyelembevételével. Végrehajtandó szabadságvesztés büntetésnél az elkövetőt a közügyek gyakorlásától is el kell tiltani mellékbüntetésként.
Sok vádlottas, nagy terjedelmű, bonyolultabb ügyekben az ügyészség is elmegy a kisebb ellenállás felé. A bűncselekmény elkövetésének beismerése, és az adóhiány megtérítése mellett, ha a gyanúsított magatartásának kedvező változása várható – figyelemmel az elkövetés módjára és a gyanúsított személyre is – az 5 évi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő költségvetési csalásoknál is alkalmazzák a feltételes ügyészi felfüggesztést. Ilyenkor nem emel vádat az ügyészség, a büntetőjogi útról eltereli az ügyet, ezzel egyszerűsítve a bírósági szakaszt, melyben a figyelem a „főbűnösökre” összpontosulhat.
(4) 50.000.001,- Ft-tól 500.000.000,- Ft-ig (büntetési tételkeret: 2 évtől 8 évig terjedő szabadságvesztés)
A költségvetési csalás egyik legsúlyosabban büntetendő esete, ezért a szabadságvesztés büntetés kiszabásának indítványozása nem maradhat el ilyenkor sem. A végrehajtás felfüggesztésére csak kivételesen, különösen indokolt esetben kerülhet sor, ha az elkövető a cselekményt nem bűnszervezetben követte el, és általában enyhítő szakasz alkalmazása mellett érhető ez el. A pénzbüntetésre, foglalkozástól eltiltásra és közügyektől eltiltásra a korábban írtak szintén irányadók.
(5) 500.000.001,- Ft felett (büntetési tételkeret: 5 évtől 10 évig terjedő szabadságvesztés)
Itt már ügyészségi össztűzre lehet számítani, ez az jelenti, hogy az ügyésznek érvényt kell szereznie a büntetőjogi szankciórendszer egészének. Ugyancsak szabadságvesztés büntetés mellett a terheltekkel szemben a pénzbüntetésnek, foglalkozástól eltiltásnak, vagyonelkobzásnak és a jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedések alkalmazását is szorgalmaznia kell a Legfőbb Ügyészség álláspontja szerint.
Az előző bekezdés alapján egy kis magyarázatra szorul, hogy létezik egy olyan törvény, amelynek az a neve, a „jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedésekről”. Ez megér egy külön bejegyzést, e helyütt csak annyit, hogy ez a törvény alapján a gazdasági társaságokkal szemben is indítványozhat büntetéseket az ügyész. Mivel azok az elkövetőtől eltérő jogalanyok, ezért nem tekinthető kétszeres büntetésnek például a terhelt ügyvezetővel és egy kft.-vel szemben is kiszabott pénzbüntetés. Az alkalmazhatóság további feltétele, hogy a gazdálkodó szervezet javára előny szerzését célzó vagy eredményező, vagy azok felhasználásával elkövetett legyen a bűncselekmény. Komoly hátrányt jelent az üzleti életben, ha már a nyomozás ideje alatt a hatóság intézkedik annak bejegyzéséről a cégkivonatba, hogy „a jogi személlyel szemben büntetőjogi intézkedés alkalmazásának lehet helye”. Jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedésekre a költségvetési csalás összes eseténél sor kerülhet, azonban egy kötelező esettől eltekintve a hatóságok mérlegelésén múlik.
Ha üzletszerűen vagy bűnszövetségben elkövetett a bűncselekmény, akkor a soron következő büntetési tételt kell alkalmazni. Így ha 500.001,- Ft és 5.000.000,- Ft között van az adókijátszás összege, akkor nem az alapeseti 3 hónaptól 3 évig terjedő szabadságvesztés a büntetési tételkeret, hanem az 1 évtől 5 évig terjedő a mértékadó, ha üzletszerűen vagy bűnszövetségben követték el az adócsalást.
Felhívom külön a figyelmet arra is, hogy a törvény – néhány kivételtől eltekintve – lehetővé teszi a büntetés korlátlan enyhítését is, ha az elkövető az elcsalt adót a vádemelés előtt megfizeti, azonban a korlátlan enyhítést a büntetési tétel keret között kell értelmezni. Ha például 2-8 évig terjedő szabadságvesztés büntetéssel fenyegetett a gyanúsított terhére rótt költségvetési csalás minősített esete, akkor akár annak az alsó határát, 2 évet is ki lehet szabni a bíróságnak.
Fontos megjegyezni, hogy vannak még jogi lehetőségek az alsó határ áttörésére kivételes esetekben, sőt még a büntetési tétel kétszeres enyhítésére is, azonban jelen cikknek – a terjedelmére tekintettel is – nem célja minden kivétel, eshetőség és gyakorlati eljárás ismertetése. Ahogy az sem, hogy a hatóságok az államháztartás különböző költségvetései és az eltérő időpontokban elkövetett adókijátszás összegei alapján miként, mikortól számolják és meddig bezárólag vizsgálhatják az egy vagy több költségvetésben okozott vagyoni hátrány összegét. Vagyis hogyan állapítják meg pontosan a költségvetési csalás összegét. Ha személyre szabott jogi lehetőségekre vagy kíváncsi, jelentkezz be ügyvédi konzultációra.
(A cikk szerzője jogász mellett közgazdász másoddiplomával rendelkezik, dolgozott az ügyészség gazdasági bűnügyek részlegén, ügyvédként pedig országosan, több vármegyeszékhelyen lát el védelmet kiemelt gazdasági bűncselekmények miatt indult bűnügyekben. A leírtaknál figyelemmel volt az ügyészség gyakorlatára, valamint a Legfőbb Ügyészségnek a témában kiadott iránymutatásaira is.)
