Bizalom és szakértelem

Ügyészként a Gazdasági Bűnügyek Részlegén részben a Nemzeti Adó-és Vámhivatal, részben a rendőrség hatáskörébe tartozó, jellemzően gazdálkodás rendjét sértő, költségvetést károsító, vagyon elleni bűncselekmények vagy pénzmosás miatt indult eljárásokban a nyomozások törvényességi ellenőrzését, irányítását, valamint büntetőbíróság előtt a vádképviseletet láttam el. A nyomozó ügyészségre visszatérve, kijelöléssel olyan gazdasági bűncselekménynek is voltam az ügyintézője, melyek nyomozása egyébként az említett hatóságok valamelyik szervezeti egységének hatáskörébe tartozna, valamint a NAV bűnügyi felderítése által folytatott előkészítő eljárások és annak során alkalmazott leplezett eszközök törvényességi felügyeletét végeztem.

Jogász-közgazdász végzettségemből és jelentős ügyészségi tapasztalatomból következően rendelkezem azzal az elméleti és gyakorlati felkészültséggel, hogy ügyvédként sem jelent számomra nehézséget a bonyolult, kiemelkedő tárgyi súlyú gazdasági bűncselekmények miatt indult bűnügyek és az azokhoz kapcsolódó jogintézmények gyors és hatékony ügyintézése.

A rendőrséggel, mint általános nyomozó hatósággal az ügyészségi szolgálati jogviszonyom alatt a legkülönbözőbb bűncselekmények felderítése és vizsgálata során dolgoztam együtt. Felsorolni sem lehetne a bűncselekmények típusait, az együttműködés formáit, és a közös munkában résztvevő szervezeti egységeket. Ezalatt széleskörű rálátásom volt a működésükre, döntéseik okaira, krimináltechnikai és krimináltaktikai módszereikre. Ezeknek az ügyféllel történő megismertetése az eredményes védekezés szempontjából döntő jelentőségű lehet.

Már a feljelentést vagy a nyomozás kezdeményezését megelőzően az ügyészi munkám részét képezte fővárosra kiterjedő illetékességgel az előkészítő eljárások felügyelete, különösen az ügyészi és bírói engedélyhez kötött leplezett eszközök alkalmazásának ellenőrzése, engedélyezése (fedett nyomozó alkalmazása, információs rendszer titkos megfigyelése, titkos kutatás, lehallgatás, stb.), de magam is rendszeresen végeztem titkos nyomozást, gyakorlati tapasztalatim vannak a titkosszolgálatok munkájáról. Személyi biztonsági tanúsítvánnyal, valamint ez alapján a legmagasabb minősítési szint, a „Szigorúan titkos!” nemzeti minősített adat felhasználására jogosító engedéllyel rendelkeztem a munkaköröm ellátásához.

A hatóságok az ágazati törvényekben meghatározott célokból – büntetőeljárás keretein kívül, ügyészi törvényességi ellenőrzés nélkül – folytathatnak titkos információgyűjtést az érintettekkel szemben. Gyakran előfordul, hogy ennek eredményét büntetőeljárásban kívánják felhasználni, ezzel egyidejűleg a büntetőeljárás-jogi törvény rendelkezései szerint – leplezett eszközök alkalmazása mellett – eljárást indítanak az érintett ellen. A hatóságok a leplezett eszközök széles tárházából válogathatnak, és rendszerint többet is bevezetnek az érintettel szemben, annak tudta nélkül, mert azok egymást kiegészítve növelik az alkalmazásuk eredményességét. Ugyanakkor nyomozás taktikai megfontolásokból a nyílt eljárási cselekményeket is úgy szervezik, hogy az óvatlan terheltet arra késztessék, hogy az ügy végső kimenetele szempontjából saját magára nézve kedvezőtlen lépéseket tegyen, melyeket titokban dokumentálnak, majd felhasználnak. Ezeknek a legtöbb bevett módszerét, kidolgozását ismerem, mivel mint nyomozásért felelős ügyész nem csak a titkosszolgálatokkal történt munka-megbeszéléseken vettem részt, hanem mint „megrendelő” sok esetben a gyakorlati, technikai kivitelezésben is. Ilyen jellegű tudással csak az rendelkezhet, aki ott ült az asztalnál az alkalmazási terv kidolgozásakor. Immáron ügyvédként vállalom a fenti eljárások törvényességi felülvizsgálatát, a beszerzett bizonyítékok felhasználhatóságának megállapítását, törvénysértés esetén kezdeményezem azoknak az eljárásból történő kizárását, valamint valószínűsíthetően megfigyeléssel érintettek felkészítését az ilyen helyzetben történő viselkedésre.

A szolgálati jogviszonyom kezdetétől fogva kivétel nélkül minden – jelentősebb ügyben tartott – elfogással egybekötött kutatáson részt vettem, így olyan tapasztalatra tettem szert, hogy több alkalommal voltam eljárásvezető összetettebb eljárási cselekményeknél, majd szükség esetén elkészítettem a vagyon elleni, a személyi szabadság elleni kényszerintézkedések elrendeléséről szóló határozatokat, indítványokat. A fővárosban működő Nyomozási Bírói Csoport mellett rendszeresen vállaltam ügyeletet, illetve elláttam a vezető ügyeletes ügyész feladatait is. Ilyenkor hétvégi vagy munkaszüneti napokon folyik az ügyintézés, a nyomozó hatóságok letartóztatás vagy bűnügyi felügyelet elrendelése iránti előterjesztései alapján döntöttem szükség esetén a kényszerintézkedések indítványozásáról, valamint kiadatási és átadási eljárásokban szerkesztettem meg szintén az indítványokat vagy a nyomozási bíró előtti üléseket képviseltem az ügyészséget.

A leggyakoribb személyi szabadságot érintő kényszerintézkedéssel, a letartóztatással kapcsolatban szinte általános tévhit, hogy csak azokkal szemben alkalmazzák, akik bizonyosan elkövették a gyanúsításban szereplő bűncselekményt, holott ennek szigorú eljárásjogi feltételei vannak, amelyet saját tapasztalatom szerint az ügyfelek, védőik gyakran nem ismernek fel. Ezen feltételek, illetve a ténybeli alapjuk az ügyféllel történő – akár még a gyanúsítotti kihallgatás előtti – közös feltárása, nyomozó hatósággal, ügyészséggel, bíróssággal időben való közlése döntően befolyásolhatja, hogy a terheltet ne tartóztassák le, de legalábbis helyette más, enyhébb kényszerintézkedést rendeljenek el.