/4 perc olvasási idő/
I. Kezdem megint a hivatalos ügyészségi statisztikával, mivel „a számok makacs dolgok”. E szerint 2023-ban a nyomozó hatóságok 78.409 befejezett nyomozást küldtek meg az ügyészségre vádemelési javaslattal. Ezeknek az ügyeknek 62,3 %-ban történt végül vádemelés, az ügyeknek további 14,7 %-ában látta az ügyész megállapíthatónak a bűnösségét, azonban az eljárás nem került bírósági szakba, ugyanis elterelést alkalmazott az ügyész. Együttesen az ügyész a vádemelési javaslattal megküldött ügyek 77 %-ban állapította meg a büntetőjogi felelősséget. De egy ügyben lehet több gyanúsított is. 2023. évben 80.633 regisztrált elkövető volt összesen. Egy ügyben egy elkövető az általa elkövetett bűncselekmények számától függetlenül csak egyszer került elszámolásra. (Így az a személy, aki több bűncselekményt követett el, és az egyes cselekményeket külön-külön büntetőeljárás keretében bírálták el az adott évben, több alkalommal is bekerülhetett a bűnügyi statisztikába.)
A regisztrált elkövetők és az ügyek számát összevetve, 2023-ban a gyanúsítottak kb. 60 %-ával szemben emelt vádat az ügyészség.
Ebből következően kiemelten fontos jelentősége van, hogy már a nyomozati szakban hatékony védelemmel rendelkezzen a gyanúsított. Bár a nyomozó hatóság mindig lépéselőnyben van, mivel általában a terhelt tudta nélkül végzi a nyomozást, rendelkezik a bizonyítékokkal, melyeket a gyanúsított és a védője csak utóbb ismerhet meg. A vádemelés előtt legalább egy hónappal lehetőséget kell biztosítani az ügyiratok megismerésére, bizonyítékokat be kell mutatni a másik oldalnak is, ezért ezen a ponton már nincs lemaradásban a védelem. Ugyanakkor a vádemelés során az ügyészség ugyanúgy megállapít, mint egy bíróság, ennek során kétséget kizáróan kell megállapítania a tényállást, azt, hogy csak a megvádolt személy, csak úgy, oly módon követhette el a bűncselekményt, ahogy a vádiratban leírták. Főszabályként csak egy verzió maradhat, minden más verziót ki kell zárni a hatóságnak. Az ügyészségnek és a nyomozó hatóságnak kötelezettsége a tényállás valósághű felderítése, és a kétséget kizáróan nem bizonyított tényt nem értékelheti a terhelt terhére. Ha a bizonyított tényekből további történeti tényekre többféle verzió is felállítható, vádemelésre csak akkor kerülhet sor, ha a gyanúsítottra legkedvezőbb ilyen verzió is kimeríti valamely bűncselekmény törvényi tényállását. Bizonyítási alapszabály továbbá, hogy a gyanúsított védekezésének tisztázása egyetlen ügyben sem maradhat el, amely bonyolultabb, nagy terjedelmű ügyekben a lejáró határidők miatt nem minden esetben sikerül teljesítenie a nyomozó hatóságnak.
II. Elterelési lehetőségek szűkebb vett értelemben a közvetítői eljárás és a feltételes ügyészi felfüggesztés (korábbi nevén: vádemelés elhalasztása). Tágabb értelemben az elterelési lehetőségekhez sorolom az együttműködést a hatósággal (vádalku vagy nyomozati alku), a megrovást és az egyezséget is. Az egyezség kivételével az előbbi jogintézmények alkalmazása során nem kerül sor bírósági eljárásra, egyezség esetén is, annak csak a jóváhagyására korlátozódik.
A közvetítő eljárás
Vannak olyan esetek, élethelyzetek, amikor a sértett nem az elkövető megbüntetését, hanem az okozott sérelem jóvátételét kívánja. A közvetítői eljárás a bűncselekmény elkövetésével kiváltott konfliktust kezelő eljárás, amelynek célja, hogy a büntetőeljárást lefolytató nyomozó hatóságtól, illetve ügyésztől független közvetítő bevonásával (mediátorral) – a sértett és a gyanúsított közötti konfliktus rendezésének megoldását tartalmazó, a bűncselekmény következményeinek jóvátételét és a terhelt jövőbeni jogkövető magatartását elősegítő – írásbeli megállapodás jöjjön létre.
Büntető ügyekben a bűncselekménnyel okozott sérelem jóvátétele a közvetítői eljárás keretében a büntethetőség megszűnését eredményezheti, vagy a büntetés korlátlan enyhítését teszi lehetővé. E joghatásokat a közvetítői eljárás a Büntető Törvénykönyv szerint a legfeljebb ötévi szabadságvesztéssel büntetendő élet, testi épség és az egészség elleni, az emberi szabadság elleni, az emberi méltóság és egyes alapvető jogok elleni, a közlekedési, a vagyon elleni, illetve a szellemi tulajdonjog elleni bűncselekmények miatt indult büntetőeljárásokban váltja ki. Az ügy közvetítői eljárásra utalásának feltétele, hogy a gyanúsított a bűncselekmény elkövetését beismerje, a sértett és a gyanúsított a közvetítői eljáráshoz hozzájáruljon és jogszabályban meghatározott, a közvetítői eljárást kizáró körülmény ne álljon fenn.
A közvetítői eljárás a helyreállító igazságszolgáltatás eszközeként egészíti ki a büntető igazságszolgáltatás hagyományos kereteit. A súlyos bűncselekmények esetében az államnak szigorúan kell eljárnia, azonban a kevésbé súlyos bűncselekmények elkövetőivel szemben célszerű alternatív megoldásokat keresni, ezzel is csökkentve a büntető igazságszolgáltatás terheit.
A feltételes ügyészi felfüggesztés (korábbi nevén: vádemelés elhalasztása)
A büntetőeljárási törvény szerint az ügyész felfüggesztheti az eljárást, ha a gyanúsított jövőbeni magatartására tekintettel az eljárás megszüntetése várható. A feltételes ügyészi felfüggesztésnek akkor van helye, ha az eljárás olyan bűncselekmény miatt van folyamatban, amelyre a törvény háromévi, különös méltánylást érdemlő esetben ötévi szabadságvesztésnél nem súlyosabb büntetés kiszabását rendeli. Továbbá a bűncselekmény jellegére, az elkövetés módjára és a gyanúsított személyére tekintettel a feltételes ügyészi felfüggesztéstől a gyanúsított magatartásának kedvező változása várható, és jogszabályban meghatározott kizáró körülmény nem áll fenn.
Ilyenkor az ügyész nem emel vádat a gyanúsítottal szemben, hoz egy határozatot a feltételes ügyészi felfüggesztésről (vádemelés elhalasztásáról), melynek tartalma egy évtől a büntetési tételkeret felsőhatáráig terjedhet, melyet években vagy években és hónapokban határoznak meg.
A gyanúsított nem büntethető a feltételes ügyészi felfüggesztés alapját képező bűncselekmény miatt, ha annak keretében előírt magatartást tanúsította vagy annak tartalma eredményesen eltelt. Az ügyészség az eljárást folytatását rendeli el, ha (1.) feltételes ügyészi felfüggesztés tartalma alatt elkövetett szándékos bűncselekmény miatt, és a (2.) feltételes ügyészi felfüggesztés tartalma alatt gyanúsítottként hallgatják ki, vagy (3.) az esetlegesen előírt pártfogó felügyelet szabályait vagy az előírt magatartási szabályokat súlyosan megszegte. Ha a vádemelés elhalasztásának időtartama eredményesen eltelt, úgy az ügyészség hoz egy újabb határozatot arról, hogy megszüntette az eljárást a gyanúsítottal szemben.
Együttműködést a hatósággal (vádalku vagy nyomozati alku)
Ezt a lehetőséget részletesebben egy külön írásban fogom elemezni. Ehelyütt csak annyit, hogy a nyomozó hatóság az ügyészség engedélyével bűncselekmény elkövetőjével megállapodást köthet, amelyben számára kilátásba helyezi, hogy vele szemben büntetőeljárást nem indítanak, illetve a folyamatban lévő büntetőeljárást megszüntetik, ha az ügy, illetve más büntetőügy felderítésével, bizonyításával összefüggő információkat és bizonyítékokat bocsát rendelkezésre, és a megállapodással elérhető nemzetbiztonsági vagy bűnüldözési érdek jelentősebb, mint az elkövető büntetőjogi felelősségre vonásához fűződő érdek. Nem köthető megállapodás, ha az elkövetővel szemben olyan bűncselekmény miatt kell büntetőeljárást folytatni, amellyel más életét szándékosan kioltotta vagy amellyel szándékosan maradandó fogyatékosságot vagy súlyos egészségromlást okozott. A megállapodást fel kell bontani, ha a leplezett eszközök alkalmazására feljogosított szerv arról szerez tudomást, hogy az információt szolgáltató személy ilyen bűncselekményt követett el.
Megrovás
A nyomozati szakban az ügyész megrovásban részesítheti azt, akinek cselekménye az elbíráláskor már nem veszélyes, vagy olyan csekély fokban veszélyes a társadalomra, hogy az e törvény szerint alkalmazható legkisebb büntetés kiszabása vagy más intézkedés alkalmazása – ide nem értve az elkobzást, a vagyonelkobzást, az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tételét és a tárhelyszolgáltatás megszüntetését – szükségtelen. A megrovással az ügyészség helytelenítését fejezi ki a jogellenes cselekmény miatt, és felszólítja az elkövetőt, hogy a jövőben tartózkodjon bűncselekmény elkövetésétől.
Egyezség
Az ügyészség és a terhelt a vádemelés előtt egyezséget köthet a terhelt által elkövetett bűncselekmény vonatkozásában a bűnösség beismeréséről és ennek következményeiről. Az egyezségkötésnek nem akadálya, ha a gyanúsított a bűncselekmény elkövetését beismerte. Az egyezség megkötését a terhelt, a védő és az ügyészség egyaránt kezdeményezheti. Ha az ügyészség nem ért egyet a terhelt vagy a védő kezdeményezésével, erről a terheltet és a védőt tájékoztatja. Az egyezség megkötése érdekében az ügyészség, a terhelt és a védő a bűnösség beismeréséről és – az egyezség tárgyát képező bűncselekmény tényállását és Btk. szerinti minősítését kivéve – az egyezség tartalmi elemeiről egyeztetést folytathat. Az ügyészség a védővel e kérdésekben a terhelt hozzájárulásával külön is egyeztethet.
Fontos jogszabályi garancia, hogy az egyezség kezdeményezése bizonyítékként nem használható fel. Ha az ügyészség a kezdeményezéssel nem ért egyet, arról nem tájékoztathatja a bíróságot és az ezzel összefüggésben keletkezett ügyiratokat sem nyújthatja be a bírósághoz.
III. Az előbbi lehetőségekkel a gyanúsított elkerülheti, hogy ne kelljen bíróság előtt felelni a tettéért, és az egyezség kivételével az eredményes elterelés esetén az eljárás megszüntetésnek van helye. A bíróság az egyezséget jóváhagyja, ha a jogszabályban meghatározott kizáró feltételek nem állnak fenn. Egyezség esetén a büntetés kiszabásakor a büntetési tételnek akár kétszeres enyhítésére is lehetőséget adhat a törvény.
Mindegyik lehetőség kedvező lehet a gyanúsítottak részére, azonban hogy mikor melyik ügyészi intézkedésre vagy határozat meghozatalára lehet indítványt tenni, nemcsak a jogszabályok, hanem az ügyészségi gyakorlat ismerete is szükséges, valamint egy jó védekezési taktikával szemben könnyebben tehet engedményeket az ügyészség. Ezekből következően már nyomozati szakban érdemes ügyvédhez fordulni, hogy elkerülhető legyen a vádemelés.
