/6 perc olvasási idő/
Az ügyészség minden évben közzéteszi a váderedményességi statisztikáját, melyre a reakciók még a jogászok egyes köreiben is ellentmondásosak. Olykor ügyvédek vádolják a bíróságokat – különösen váddal egyező – egy-egy elítélés után azzal, hogy az ügyészséggel közös szekeret tolnak. Nem is alaptalan ez a gondolat, mivel az Alaptörvény szerint a bírák igazságszolgáltatási tevékenységet látnak el, az ügyészek az igazságszolgáltatás közreműködői. De jogász végzettségű országgyűlési képviselő szerint is ilyen magas váderedményesség „csak a mesében van”. A 2024. évi statisztika csak ősszel jelenik meg, a tavaly szeptemberben közzétett 2023. évi váderedményességi mutató az elmúlt 10 évben a legmagasabb, 99,2 százalék volt. Ez az arány ijesztő egy vádlottnak, joggal gondolhatja, hogy a biztossal határosan elítélt lesz belőle, azonban nézzük meg rendszerszemléletű megközelítéssel a háttérben húzódó okokat, ne csak a kiragadott végeredményt. Csak annyit előjáróban, az nem annyira biztos. Meglepő lehet, de vannak esetek, amikor az ügyészség akkor is eredményesnek tekinti a vádat, amikor a vádlottat el sem ítéli a bíróság.
1. Jogtörténeti okok
A szocialista büntetőeljárásjog örökségeként Magyarországon – nemzetközi összehasonlításban – különösen erős jogkörei vannak az ügyésznek. Csak egy példát hozok, amihez nem is kell annyira visszamenni az időben, 1989. december 31. napjáig hatályos büntetőeljárásjogi törvény szerint az előzetes letartóztatásról a vádirat benyújtásáig az ügyész határozott. Tehát az ügyész a nyomozási szakban bárkivel szemben – bírói döntés nélkül – elrendelhette a legsúlyosabb személy elleni kényszerintézkedést.
A ma hatályos eljárási törvény szerint az ügyész irányítja a nyomozást (gyanúsítotti kihallgatást követően), ő az ügy ura, míg egyes országokban a rendőrség önállóan folytatja azt, és az ügyészség csak javasolhat. Az ügyész vádat emel, képviseli a bíróság előtt a vádat, ezért a formális logika szabálya szerint ő tudja „mi kell a jó vádhoz”, ezért az erős jogkörök a vád eredményességének biztosítékai. És ez csak az egyik örökség.
Abban is eltérnek különböző országokban az eljárásjogi törvények, hogy a tárgyalási szakra (vádelv) vagy a nyomozási szakara (nyomozási elv) helyezik a hangsúlyt. Az amerikai filmeket nézve láthatjuk, hogy a tárgyalóteremben folyik a nyomozás vagy azzal párhuzamosan. Ezzel szemben a magyar büntetőeljárásjogban a nyomozásnak van döntő jelentősége, tárgyaláson már erősen korlátozottan lehet bizonyítási indítványokat előterjeszteni, újabb bizonyítékokat beszerezni. Így lényegében a vádirat keretei között a nyomozás eredményének ellenőrzése történik meg. Ha stimmel a végeredmény, akkor a bíróság sem juthat más következtetésre, mint ami a vádiratban van.
Nem csak Magyországon magas a váderedményesség. Oroszországban 99% (bár esküdtszéki tárgyalás esetén csak 85 %), Izraelben 93 %, Japánban szintén 99 %, de az uniós országok sem kivételek, Lengyelországban 97 %, Finnországban 95 % a váderedményességi mutató.
2. Alapelvi szintű szabályozás és a szűrők
A bizonyítás alapvetései között szerepel, hogy a kétséget kizáróan nem bizonyított tény nem értékelhető a terhelt terhére. A bűncselekmény „egyszerű gyanújával” elrendelik a nyomozást, ha az összegyűjtött bizonyítékok alátámasztják a „megalapozott gyanút”, akkor második szakaszban megtörténik a gyanúsítotti kihallgatás. A következő szint, amikor a gyanúsított – az ügyészség álláspontja szerint – nem tud hiteltérdemlő érdemi védekezést előterjeszteni a megalapozott gyanúval szemben, ezért az ügyészség is megállapítja a büntetőjogi felelősségét, vádiratot nyújt be a bíróságra. Ez már a „vádirati bizonyosság” szintje. Végül a bírósági eljárás lefolytatását követően születhet meg az „ítéleti bizonyosság”, a bíró bűnösnek mondja ki a vádlottat bűncselekmény elkövetése miatt vagy felmenti a vád alól.
A nyomozás során beszerzett adatokat megvizsgálja a nyomozó, referál az osztályvezetőjének, a nyomozó hatóság beszámol a nyomozást irányító ügyésznek, vádemelés előtt az ügyészségi vezető is revíziózza a vádiratot. Már alapesetben is két rendőr és két ügyész nézi át az ügyiratokat, mindegyik szereplő kialakítja az álláspontját, azokat olykor ütköztetik is. Ügyként eltérően akár a felettes rendőrség és ügyészség, de még a nyomozási bíró is állást foglalhat arról, hogy történt-e bűncselekmény, és elegendő bizonyíték van-e a gyanúsított ellen. Így a vádirat benyújtását megelőző szinteken vizsgálják azt, hogy a terhelt ellen szóló tények kétséget kizáróan bizonyítottak-e, ebből következően annyi szűrőn megy át egy bűnügy, hogy már a természeténél fogva sem mehet egy bizonyos szint alá a vád eredményességi mutatója, mert akkor a nyomozó hatóság és az ügyészség szakmaisága lenne megkérdőjelezhető.
A szűrők eredményeképpen az ügyészségi statisztika szerint 2023. évben a kb. 78 ezer befejezett és vádemelési javaslattal megküldött ügyből végül kb. 48 ezerben emelt vádat az ügyészség, a többiben büntetőjogi útról történő elterelést alkalmaztak vagy megszüntették az eljárást. A leírtak alapján könnyű belátni, már a gyanúsítotti kihallgatását megelőzően kiemelt jelentősége van annak, hogy a terhelt ügyvédi segítséget vegyen igénybe, ugyanis megalapozott ténybeli és jogi védekezéssel elkerülhető a vádlottá válás, így esély sincs az elítélésre.
3. A vádemelés típusai
Vádemeléskor dönthet úgy az ügyész, hogy a gyanúsítottat bíróság elé állítja vagy ún. büntetővégzés meghozatalára tesz indítványt, melynek lényege, hogy a bíróság csak irtok alapján dönt, ha a vádlott nem kéri a tárgyalás tartását, akkor a büntetővégzés az ítélettel lesz egyenértékű. A nyomozás során egyezség is születhet a gyanúsított és az ügyészség között a büntetés neme és mértéke tárgyában, ilyenkor a bíróság szerepe csak annak jóváhagyására korlátozódik. Ezek külön eljárások, melyeknek a közös jellemzője, hogy gyorsabban fejeződnek be, mint az általános szabályok szerinti vádemelés. A gyorsabb eljárást különböző garanciák biztosítják, közülük csak a leglényegesebbeket emelem ki. Akkor lehet ezeket lefolytatni, ha a vádlott beismerte a bűnösségét, tetten érték vagy ha az ügy megítélése egyszerű és a bizonyítékok rendelkezésre állnak, melyek a bűnösséget és/vagy a bűnösséget beismerő nyilatkozatot alátámasztják.
A büntetővégzés alapján eredményes vádak aránya az elmúlt évek statisztikái szerint kb. 55% volt, tehát a vádlottak ekkora arányban fogadták el a bűnösségük megállapítását és a büntetést is. A bíróság elé állítás keretében elítélt terheltek aránya kb. 3%, az egyezségek száma elhanyagolható, de az is pár század százalékkal növeli az ügyészség váderedményességet. Ezek alapján a váderedményesség kb. 58%-át a gyorsított eljárásokban a vádlottak beismerésén és/vagy egyszerű megítélésű ügyek teszik ki. Nézzük a maradék kb. 40%-ot.
4. „Mértékes indítvány” a vádiratban
Néhány esetet leszámítva az ügyészség az általános szabályok szerint benyújtott vádiratban indítványt tesz a büntetés konkrét mértékére, arra az esetre, ha a vádlott a váddal egyezően a bűnösségét beismeri és lemond a tárgyaláshoz való jogáról az előkészítő ülésen. Ilyenkor az ügyészség enyhébb büntetés kiszabására tesz indítványt, mint ha egyébként a vádlott nem ismerné be a bűnösségét, illetve a bíróság sem szabhat ki súlyosabbat büntetést a „mértékes vagy alternatív indítványban” megjelölttől, de enyhébbet igen. Ezt a kedvezményt 2023. évben már kb. minden 5. vádlott, máshogy fogalmazva, a vádlottak kb. 20 %-a elfogadta, és a számuk évről évre emelkedő tendenciát mutat. Ebből következően az általános szabályok szerint benyújtott vádiratok esetében is a vádlottak jelentős része beismeri a bűnösségét az enyhébb büntetés érdekében.
Összegezve az eddigieket, az összes vádlottat tekintve kb. 78%-os, több mint háromnegyed vagy majdnem négyötöd arányban lesz úgy eredményes a vád, hogy bizonyítás bírósági tárgyaláson még nem is történt, az ügyésznek még meg sem kellett erőltetnie magát. Ehelyütt most visszautalok a jogtörténeti okokra, ahogy ott írtam, a statisztika is alátámasztja, hogy a hangsúly a nyomozáson van.
5. Az eredményes vád
És most elérkeztünk azokhoz a vádlottakhoz, akik tagadják a bűncselekmény elkövetését és nem mondanak le a tárgyalás jogáról. Esetükben szükséges azt tisztázni, hogy mikor tekinti az ügyészség eredményesnek a vádat. Statisztikailag eredményes a vád, ha a bíróság a vádlottal szemben legalább egy bűncselekményben marasztaló ítéletet hozott. Tehát ha egy vádlottat tíz vádpontból csak egyben mondja ki a bíróság bűnösnek, akkor az már az ügyészség szerint eredményes vád, valójában pedig 1-9 a védelem javára.
Lehet meglepő, de az ügyészség szerint akkor is eredményes a vád, ha a bíróság valamennyi, vád tárgyává tett bűncselekmény vonatkozásában felmentő vagy megszüntető határozatot hozott. Ilyen eset amikor felmentés mellett szabálysértési felelősséget megállapítja a bíróság, vagy a vádlott kényszergyógykezelését rendeli el. Akkor is eredményes a vád, ha elévülés miatt megszüntetik az eljárást bírói szakban, vagy ha a Btk. Különös Részében meghatározott, a terhelt magatartásától függő büntethetőséget megszüntető ok miatt szünteti meg a bíróság az eljárást. Ilyen, ha a vádlott a tartási kötelezettségének az elsőfokú ügydöntő határozat meghozataláig eleget tesz, vagy kábítószer birtoklás vétsége esetén vállalta az elterelést. Teljesség igénye nélkül hoztam példákat, ugyanis még ezeken kívül is vannak olyan eljárást megszüntető okok, amikor az ügyészség eredményesnek tekinti a vádat.
Amennyiben a váderedményesség vizsgálatát azoknak az általános szabályok szerinti vádemelésre korlátozzuk, amikor a bíróság tárgyalást tart, és levonjuk a statisztikából azokat a felmentéseket és eljárás megszüntetéseket, melyeket beleszámít az ügyészség a váderedményességbe, akkor már jóval kedvezőbb esélyei vannak a vádlottnak. Azonban százalékosan nem lehet ezt megállapítani, mivel utóbbi adatokat nem teszi közzé az ügyészség. Azt viszont tudhatjuk, hogy 2023-ban 56.198 vádlott volt, abból – a fenti számítás szerint – kb. 22 %, azaz kb. 12.000 vádlott esetében tartott tárgyalást a bíróság valamilyen oknál fogva. Összesen pedig 1.182 esetben döntött a bíróság felmentés vagy az eljárás megszüntetése mellett, ez majdnem 10 %-os arány, amely szűken vett értelemben már csak 90 %-os váderedményességet jelent. (Bár statisztikailag elenyésző, de mindenképpen árnyalja a képet, hogy büntetővégzés meghozatalára irányuló eljárásban is hozhat a bíróság megszüntető határozatot vagy bíróság elé állítás esetén is hozhat felmentő ítéletet.)
Megjegyzem, eredményes vád esetén is van mozgástere a védelemnek, ilyen amikor 1.) egyes vádpontokban felmentik a vádlottat, 2.) kisebb súlyú bűncselekmény miatt állapítják meg a felelősséget, 3.) enyhébb büntetést szab ki a bíróság az ügyész által indítványozottnál.
A leírtakból következően már érdemes a büntetőeljárásról történt tudomásszerzést követően haladéktalanul ügyvédet felkeresni, mivel a nyomozási szakban sokszor eldől már egy ügynek a végső kimenetele. Lehetőleg egy volt ügyészt, aki adott esetben a legjobban tudhatja, milyen jogi lehetőségei vannak a gyanúsítottnak, hogy ne kelljen bíróság elé állnia, ismeri az ügyészség gyakorlatát, belső iránymutatásait, szabályzóit.
Következőnek azt fogom bemutatni, hogy gyanúsítottnak mekkora esélye van elkerülni a vádemelést, milyen büntetőjogi útról történő elterelési lehetőségek vannak.
Ha tetszett az írás, további háttérmagyarázatok, vélemények miatt kövesd az oldalamat, keress fel személyesen.
